Rostnyomozás - honnan tudjuk, hogy mennyi rost van benne?

Nem véletlenül lett ez a kedvenc témám: az élelmi rostok kedvezően hatnak az emésztőrendszer működésére, az anyagcserénkre, a rostban gazdag táplálkozás támogatja az egészségünk megőrzését.

Amikor elkezdtem az élelmi rostokkal behatóbban ismerkedni, minden alapanyagról, késztermékről tudni akartam, pontosan mennyi rost van benne. Szerzőtársammal, Gajda Zolival a könyvünk előkészítésének fontos feladata volt ez. Rosttartalom adatokra volt szükségünk, hogy szakszerű tanácsokat adjunk a bevásárláshoz, a hagyományos fogások átalakításához, a rosttudatos táplálkozáshoz.  

Honnan tudjuk, hogy melyik élelmiszerben mennyi rost van?

Hát, biztosan rá van írva... Valóban, minden élelmiszeripari terméken találunk tápérték-adatokat, de pechünkre a rosttartalom feltüntetése nem kötelező.  

A magasabb rosttartalmú élelmiszereknél büszkék erre a gyártók, és ráírják - gondoltuk. De még ez sem mindig igaz! A rostkivonatokkal, nagy mennyiségű korpával, magokkal felturbózott késztermékeken (reggelizőpelyhek, fit kenyerek, diétás kekszek) valóban szerepel ez az adat, de sok természetes rostforráson, mint például a kókuszreszelék, a vöröslencse, a hajdina, vagy az étcsoki pedig semmi info erről...

Dietetikusként hivatalos adatforrásként használtuk a tápanyagtáblázatot (szerk. Rodler I., 2005, Medicina), de ez sem volt 100%-ban elég. Az ebben szereplő adatok nem mindig naprakészek, hiszen még nem tartalmazzák az élelmirost-fogalom 2008-as változását. Sajnos rengeteg alapanyag nem is szerepel benne (hiába keresnénk itt a zablisztet, vadrizst, bulgurt, vagy épp chia magot és útifűmaghéjat). 

A piacvezető tápértékszámító-szoftver adatait is felhasználtuk, összevetettük a hazai adatokat nemzetközi adatbázisokkal - nem kis meló volt... Ennek eredményét megmutatjuk a könyvünkben szereplő Rosttartalom-táblázatban, ahol mindkét hazai adatforrás értékei szerepelnek - köztük időnként jelentős eltérésekkel. 

Nem hagyott nyugodni, hogy egyes alapanyagoknál többszörös eltérés van az adatok között. Arra gondoltam: miért nem mérjük meg újra az alapanyagok rosttartalmát? Ez egyszerűen hangzik, de igazi élelmiszeranalitikai kihívás! 

Szerencsémre megtaláltam erre a legjobb partnert: egy független hazai laborral, a Wessling-gel fogtam össze a rostnyomozásban és az élelmi rostok közös népszerűsítésében.

Indításként a Wessling Tudásközpontban meg is mérték két népszerű karácsonyi alapanyag, a mák és a dió rosttartalmát, az izgalmas nyomozás tudományos részleteit itt olvashatjátok:

Karácsonyi rostnyomozás

És tádám... a bejgliszezon szempontjából is jó hírrel zárult ez a vizsgálat: a mák és a dió igazi rostbajnokok, a mák 17,5%, a dió 10% élelmi rostot tartalmaz.

A rost jó! - legközelebb végigvesszük, hogy milyen alapanyagokkal készíthetünk rosttudatos, a kiegyensúlyozott táplálkozásba illeszthető édességeket. Spoiler: a mák és a dió is szerepelni fog köztük ;)

A rosttudatos táplálkozásról szóló hiánypótló könyvünket - benne 60 rostban gazdag étel receptjével - a BOOOK Kiadónál és az ismert könyvesboltokban megtaláljátok:

https://www.boook.hu/Soltesz-Erzsebet-Gajda-Zoltan-A-rost-jo